Voltam már szép és csúf, bölcs és bolond, ellenség és barát, üldözött és vadász, bátor és gyáva, puha és kemény, áldott és átkozott, nyájas és kőszívű, s ki tudja, mi még.
Pár évvel ezelőtt aztán az egész életem a feje tetejére állt. Arra kényszerültem, hogy magam jöjjek rá, ki is vagyok valójában, hogy szembenézzek azzal, ami minden magamra aggatott ékszerem, maszkom és páncélom nélkül maradt belőlem, és újra lábra álljak.
Morwen Eledhwen nevét vettem magamra, nem pusztán szimpátiából, de saját magam számára egyfajta megerősítésként: mindannak ellenére, mennyi mindentől kellett megválnom, nem veszítettem el a büszkeségemet és a szemem ragyogását.
Imladrisban találtam menedéket és gyógyulást, lehetőséget arra, hogy valamilyen formába öntsem azt a sok mindent, amit éveken át magamba temettem. Dédé személyében társra leltem, miután egymásra találtunk a nehézségek közepette. Már most, így az elején is jó megtapasztalni a közös alkotás örömét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések