#HELLO #ITSME

Elfordítottam a kulcsot, amitől a zár halk kattanással adta meg magát, és akkor is ott, ezen a magához képest szép birminghami délutánon megéreztem, hogy valaminek vége. Mondjuk tény, hogy nem jártam távol a valóságtól, mert részben azért jöttem ide egyedül, hogy átéljem ezt a pillanatot, és elbúcsúzzak eddigi, valljuk be, néha szar életemtől.

#SWEETIE

A Nap lassan lemenőben volt, a fűvel és bokrokkal tarkított argletoni pusztán pedig egy fekete Audi vágott át, benne két utassal. Ez a látvány Argleton polgárainak már önmagában is sok lett volna, hiszen egyértelmű jele annak, hogy az illető fennhéjazó, hedonista életet él. Azonban a sofőr rosszabb volt ennél. Olyan ember volt, aki elől az anyák rettegve bújtatják a kályhába leányaikat, aki mögött összesúgnak az utcán, és akinek már a puszta pillantásából, hangjából az a megátalkodott allűr hallatszott.

#WILDEST #DREAMS

Amikor édes álmaimból felébredtem, még jó ideig nem akartam kinyitni a szemem. Úgy gondoltam, ha csak álmodtam a tegnapit – mint tudjuk, megesett már, és hasonlóan William iránti elvakultságomból –, akkor még néhány percig nem szeretnék felébredni.