Titok vagyok. Egy kalap vagyok, egy árnyék, egy könyv, egy régi emlék, és rengeteg szín. Ember - de eluntam valaki lenni. Több valaki vagyok egyszerre, néha túl soknak érzem magam. Mindig az vagyok, aki lenni akarok. Te is? Ha rám akarsz kattanni, kattints ide, vagy kattints rám ott fent.
Már elég régóta a dokumentumaim között szerepelt a befejezetlen második fejezet, amit hosszabbra akartam írni, majd amikor végre megnyitottam ma este, írtam hozzá pár sort, és késznek ítéltem.
Még szokom, hogy valami hosszabbat írok, de igyekszem, hogy ne legyen nagyon unalmas a cselekmény menete. Esküszöm, ki fog derülni, mi köze a prológusnak és a címnek az egészhez!
Időközben kiderült, hogy nincsenek meg a jegyzeteim, nem voltak azok között a füzetek-papírok között, amiket ki tudtam hozni a szobámból. Vagy nagyon szét voltam esve és ott felejtettem, vagy nem is maradt belőle semmi. Most elkezdtem ezeket rekonstruálni, de igyekszem a következő frissítést gyorsabban hozni.
Elképesztően sokat gondolkodom ezen: ki vagyok én? Néha azt hiszem, már rájöttem, de aztán hamar kiderül, hogy mégsem. Olykor megtalálom egy dalban, játékban, könyvszereplőben, egy korty kávéban egy-egy szilánkom, de legtöbbet talán akkor sikerül megéreznem, amikor alkotok.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések