Update II.2018.10.29. 12:10, Dédé
Üdv mindenkinek, és hé, szia Morwen, köszi az első posztot, örülök, hogy tetszik a design! *integet neki*
Sokat piszkáltam az én oldalrészemet, de még koránt sincs kész. Mindenesetre már annyi ideje tart ez a piszkálós fázis, hogy úgy érzem, ideje mutatnom is belőle valamit. Egy rendszertelen, szemtelen ajánló következik. Először is írtam egy blogot.
Kattintottam kettőt, rózsaszín lett Völgyzugoly, és akkor hirtelen megláttam mindent. Onnantól szárnyaltam, tudtam, mihez milyen színt válasszak, melyik képet tegyem ki, hogyan rendezzem el az oldalt. Hirtelen csak úgy repültem a kedvenc zenéim szárnyán, az ujjam alatt szinte égett a klaviatúra, és elkészült. Ezzel meg is kellett volna elégednem, mert az utóbbi 3 év után önmagában is egy nagy eredmény.
Csináltam magamnak egy menüt is.
Dédé vagyok, az elveszett szavak királynője, a bolond, a bölcsész, az író, a költő, az úgysesikerül és a csakazértis. Néha könyvszagló vagyok, ha úgy tetszik, és általában senkinek sem szokott. Egy párbajhős vagyok, aki a vesztes csatából is mindig győztesen kerül ki, mert tudja, hogy az számít, mennyit küzdünk, nem pedig az, hova jutunk vele. Szeretem a színeket, a szagokat, úgy is mondhatnám, hogy szeretek élni.
Több menüt is megtalálhattok már, oldalt ott készülnek az írásaim, de ezekbe még nem került semmi. Na nem azért, mert nem írnék, fogok én, csak lassan mennek mostanában a dolgok. De azért szólok, hogy folytatom régen elkezdett történetemet (figyelem, annak is érdekes lehet, aki nem ismeri):
A búcsú azonban nem úgy néz ki, hogy besétálsz valahova, integetsz és távozol, még akkor sem, ha a Ladywood kerület legkeményebb lédijének tartod magad. Nem olyan, mint mikor véletlenül felgyújtod a konyhát, és rájössz, hogy oltsd el, egyedül lecsapsz egy pókot, vagy magadtól sikerül kiállítanod egy számlát. Elmenni akkor is fájdalmas és rémisztő, ha már ezerszer csináltad.
Ez egy szník pík volt. Ez a link legalább olyan fék, mint én magam. >>
Oldalt mindig találhattok egy újabb zenét és idézetek, és ha nincs szerencsétek, még azt is elmesélem, melyiket miért tettem ki. Nincs szerencsétek. Cher Lloyd dalait nagyon kedveltem abban az időszakban, amikor ihletett voltam, de egy jó időre visszavonult, úgy tudom, babája született. Hát most megint itt van, és a hangulata olyan... Sissie-s. Ilyen létezik? Nálam biztos.
Ami az idézetet illeti, az magáért beszél. Sissie-s az is, igen, akadt már párszor, hogy előjött a regényben. De a mostani jelentősége az, hogy eljutott olyan szintre az angolom, hogy végre eredetiben olvashatom Poe-t, fogalmatok sincs, hogy ezzel mekkora álmom vált valóra.
|
Szétadlak, Dédé <3
Elképesztően jó együtt szerekesztgetni, dolgozgatni, nagyon várom, hogy lássam, miket dobsz fel itt, én is igyekszem aktivizálni magam minél inkább, ahogy lassan egyre több időm lesz :3